Kapcsolataink...

Kurt Tepperwein

…önmagunkkal

Az ego önmagad megtagadása és az az illúzió, hogy elszakadsz az egésztől. Az ego megpróbálja elrejteni előled valódi önmagadat. Lámpaernyő, amely eltakarja a villanykörtét: villanykörte=önmagad, lámpaernyő=elme. Ha belátod, hogy nem az ernyővel, hanem a körtével vagy egyenlő, a kellemetlen érzések is elveszítik feletted a hatalmukat.

Az igazi boldogság saját erőfeszítésed eredménye és a bensődből ered. Nem kell érte fizetni, a „legolcsóbb” dolog, ami a világon létezik.

A kapcsolatorientált ember soha nem gázol át másokon, mert tudja, hogy mindannyian kapcsolatban állunk egymással.

Abszolút igazság nem létezik, mert minden ember a saját nézőpontjából szemléli az igazságot, és két embernek sohasem lesz ugyanaz a nézőpontja.

Figyelmed irányításával nemcsak azt határozod meg, mi kerül a tudatodba, hanem a világot is befolyásolod. Azáltal, amilyennek látod.

Az én az, amivel azonosulok: a szerepeim, a mintáim, a viselkedésmódjaim. Ezek nem egyenlők velem. Én valami sokkal mélyebben rejlő vagyok.

Önvaló: a lényeged, a benned rejlő „isteni szikra”, lelkiismeret.

El kell engedni a magadról alkotott elképzeléseidet, és felismerni, ki vagy „valójában”. Meg kell szabadulni a véleményektől, meggyőződésektől, eszméktől, hogy kivé és milyenné kellene válnod.

Minél inkább megtalálod önmagad, annál pozitívabb hatást gyakorolhatsz a környezetedre. Hogy hogyan tekintesz a világra, az meghatározza a világot. Hogy a világ hogyan tekint rád, az meghatároz téged.

Ha valakit kudarc ér, a legfontosabb, amit tehet, hogy szeretettel fordul felé.

Az önmagaddal kapcsolatos empátia segítségével megfelelő döntéseket hozhatsz, megkülönböztetheted a látszatot a valóságtól, és a legmegfelelőbb viselkedést tanúsíthatod.

Személyiséged egyik legfontosabb része a benned rejlő gyermek, aki függetlenül attól, milyen értelmes, öntudatos és erős vagy, félénk, érzékeny és játékos. Csak a belső gyermek biztonsága adhat szilárd belső tartást a felnőtt személyiségnek.

Egyedüllét: átmeneti visszavonultság.

Magány: elszakadás az emberektől, a világtól, a dolgoktól; folyamatos elszigeteltség.

Az az ember, aki érzi, hogy saját magával és a „mindennel” is kapcsolatban áll, még akkor is boldog, amikor egyedül fekszik egy virágos mezőn.

Nyílj meg a kapcsolatok előtt, amelyeket az élet ajánl fel neked.

A magányosság érzése mögött mindig a kötődés iránti vágy rejlik, ami minden emberben megtalálható. Tudat alatt mindannyian kapcsolatban állunk egymással. Akárcsak az erdei gombák, amelyek közös gyökérzetükkel tartják a kapcsolatot egymással.

…a párunkkal

Egy kapcsolat lehetőség arra, hogy „emlékeztesd” a másikat valódi önmagára. Legyen a párod olyan, amilyen, mindenképpen az élet küldte hozzád, hogy segítsen szeretetkészséged tudatos vagy tudattalan fejlesztésében. Mindenki olyan párt kap az élettől, amilyet megérdemel.

Egy kapcsolat nem egy eldobható tárgy, hanem két élő, tiszteletre méltó és érző lény közössége.

Egy faragatlan fickóból nem lehet „Rómeót” faragni, csak mert azt képzeled, hogy azzá változik.

Ha elfogadod és tiszteled mások szükségleteit, az a tolerancia jele. Ha nem tiszteled a párod szükségleteit, te sem várhatod el tőle, hogy tisztelje a tieidet.

Nem arról van szó, hogy megpróbálod a saját képedre formálni a másikat, hanem hogy elfogadod a köztetek lévő különbséget.

Kölcsönös tisztelet nélkül kudarcba fullad a kapcsolat.

Azzal nem teszel jót a párkapcsolatodnak, ha vakon engedelmeskedsz a parancsoknak és követeléseknek.

Egyik félnek sem kell „különlegesnek” lennie, elég ha elfogadják egymást. A kapcsolatok értelme a szeretetben rejlik. Egy boldog és szerető pár a legkisebb kunyhóban is jól érzi magát.

Ha egy kapcsolat akkor is tönkremegy, ha helyesen viselkedtél, az illető nem tartozott hozzád.

Sokkal több szeretetre vagy képes, mint azt gondolnád.

…a világgal

Az életben folyamatosan döntéseket kell hozni és kihívásoknak kell megfelelni.

Világ: érzékszervekkel észlelhető dolgok.

Univerzális energia: érzékekkel nem észlelhető.

Világi ember:

      - nem mer szembenézni olyan magasabb rendű dolgokkal, mint költészet, művészet, univerzális energia

      - befogadja a világot

      - csak a felszínt képes észrevenni

      - nem látja a látszat mögötti valóságot

      - tetteit nem a megismerés motiválja, hanem elragadják az érzékek

      =>nem helyes – ne ítélj elsőre

Világtól elidegenedett ember:

      - nem a világban keresi a boldogságát

      - próbál kitérni a világgal való szembenézés elől

      - fél az érzékiségtől

      - nem érti a világot

Világot megismerő ember:

      - világot önmaga és a globális fejlődés szolgálatába állítja

      - törekszik megismerni a látszat mögötti valóságot

Minden ember a saját világában él. Mindenki egy saját, egyéni sorsúttal rendelkezik, amelyet egyedülálló módon járhat be és irányíthat.

Önhittség:

      - abba vetett hit, hogy jobb vagy mint a többiek és mindaz a jó, amit megélsz, csak neked köszönhető

      - arrogancia, önteltség, hiúság

Kapzsiság:

      - nem osztozkodik másokkal

      - felhalmoz anélkül, hogy hasznát venné

Mértéktelenség:

      - a mennyiség fontosabb a minőségnél az élet valamennyi területén

      - nem tud betelni, semmi sem elég

Sértő viselkedés:

      - harag, rombolás, pusztítás, bosszúvágy, agresszió

      - megsért valakit a viselkedésével

Megszállottság:

      - bujaság, élvezetek

      - aki úgy viselkedik, mint „disznó a vályúnál”

      - folyamatosan új ingerek után kutat

      - ösztön

Irigység:

      - rosszat kíván a másik embernek

      - ítélkezik

Lustaság:

      - fegyelemhiány, renyheség, közömbösség, kedvetlenség

A gazdagságot és az élet értelmét nem rajtad kívül kell keresni. Ha kedvezőek az életkörülményeid, az azért alakult úgy, mert kiérdemelted, jó okokat teremtettél hozzá a gondolkodásoddal, a beszédeddel és a cselekedeteiddel.

Az a képesség, hogy abban a tudatban élj, hogy mindenből eleget kapsz, nem az anyagi javak felhalmozásából, hanem a világ mélyebb megbecsüléséből ered.

…az univerzális energiával

Ragaszkodás a „világhoz”. Az egyén tudata elveszítette kapcsolatát az univerzális energiával. Ha törés következik be a megtartásban, vagy sokkoló élményeket élsz át, belső feszültség keletkezik, és a rendszer lefagy. Az a benyomásod támad, hogy valami nincs rendben veled. Ilyenkor azt hiszed, hogy nem vagy értékes. Minél kevésbé fogadnak el olyannak, amilyen vagy, annál több személyiségstruktúrát fejlesztesz ki magadban. Megpróbálsz eltávolodni valódi önmagadtól, amelyet problémásnak tekintesz.

A bűntudathoz az a meggyőződés párosul, hogy „nem vagyok méltó valamire”. Ez megakadályozza, hogy elfogadd azokat a képességeidet, amelyekkel megoldhatnád a problémát. El kell engedni a bűntudatot, mert nem engedi, hogy megszabadulj egy kellemetlen múltbéli eseménytől.

Határok csak a fejben léteznek.

Ahányszor csak felfedezik, hogy valami nem lehetséges, rögtön keletkezik egy új tudomány, amelyik elmagyarázza, miért lehetséges az, amiről az eddigi ismeretek úgy tartották, hogy nem lehetséges. Rugalmasabb hozzáállással a látszólag lehetetlen dolgok is lehetségessé válhatnak.

A világ olyan, amilyennek hiszed.

Ha mások határozzák meg, mi a jó neked, mit kellene elérned és hogyan kellene élned, rossz úton jársz.

Mindaz, ami jelen van az életedben, a te felelősséged, mert a te életed.